Tankcsapdák a karácsonyfán, vaksötét utcák – riportunk egy ukrán nagyvárosból
2023. január 02. 08:01
Hideg van és sötét. A szirénák időről időre megszakítják a csendet. A karácsonyfák ugyan állnak, de tankcsapda van a tetejükön. A helyiek ebből merítenek erőt. Riportunk Lvivből!
2023. január 02. 08:01
p
5
31
46
Mentés
Írta: Keczán Pál, a Legisly online jogsegélyszolgálat társalapítója
Nem először lépem át a magyar-ukrán határt a háború kitörése óta – az elmúlt időszakban több mint ezerkétszáz kárpátaljai magyar honfitársunknak nyújtottunk jogi segítséget.
Most azonban Kárpátalján kívüli területekre szólít a kötelesség. Lvivbe tartva december 28-án érkezem a záhonyi határátkelőhöz. A katonák jelzik, hogy gondosan át kívánják vizsgálni a csomagjaimat, ezért kiszállok az autómból, és alaposan körbenézek. Az Ukrajnából érkező kocsikban különböző korú nők ülnek a volánnál, férfi azonban sehol.
A határon túl órákon át teljes sötétségben halad az út
a „Kelet Bécseként” is emlegetett nyugat-ukrajnai nagyváros, Lviv – más néven Lemberg, magyarosan Ilyvó – felé.
A falvak házai közt csak minden tizedikben éghet egy-egy gyertya, az utcákon fejlámpával, mobillal világító emberek bandukolnak – kis híján elütök egyet, aki kivilágítatlanul jön szembe az úton. Dombokon fel s le haladok, a külvilágból a rossz minőségű úton kívül semmit nem érzékelek. Bár akadozva, de mobilneten tudok beszélni a kárpátaljai kollégáinkkal, akik örömmel jelzik: a Szenteste legnagyobb ajándéka az volt, hogy volt áram.
Hosszú idő után nagy fényességet látok a láthatáron: közelebb érve látom, hogy egy helyi templom van ilyen szépen kivilágítva, előtte jászol.
Lvivi este
Éjjel 1-kor érkezem Lviv belvárosába, ahol ebben az időszakban nincsen áram, az előre lefoglalt apartmanomban pedig se fűtés, se melegvíz nincs,
a házigazda alig 5 fokban várta az érkezésemet.
Az éjszaka közepén hét rakétából ötöt ugyan megsemmisít a légvédelem, de kettő szétrobbantja az elektromos infrastruktúra egyes központjait, így másnap – az ígéretek ellenére – egész nap se fűtés, se áram, így kénytelen vagyok másik szállást keresni. Csak olyan helyen lehet túlélni, ahol a gázzal minden rendben van.
Szívélyesen fogadnak Lvivben, hiszen olyan segítséget jöttem nyújtani, amelyre a helyieknek már sokszor energiája és kapacitása sincsen. Miután körbejárom a várost és megszerzem első benyomásaimat az itteni mindennapokról, egy másfél évszázados kávéházban kezdek el készülni a dolgaimra. Néhány perc után azonban behatol a légvédelmi szirénák zaja az Atlas nevű kávéház csiszolt ablakain. Amikor először hallottam, kirohantam, de már csak nekem emelkedett meg a pulzusom –
úgy látszik, valamelyest mindenhez, még a légi riadókhoz hozzá lehet szokni.
Este aztán újabb séta a teljesen sötét városban, ahol mégis él és pezseg minden. A megszámlálhatatlan vendéglátóhely – állítólag 1500 kávéház található a városban –, az élelmiszerüzletek, ékszerboltok és patikák előtt generátorok zakatolnak, az utcán az emberek alig hallják egymást.
De minden működik, minden él és minden menni akar a maga megszokott módján. Miközben járom a várost, a kivilágítatlan Nemzeti Operaház épülete előtt járok, ahol a teljes jövő évi műsorrend mellett áll egy felhívás: az előadások zavartalanul folytatódnak, azonban kérik a nézők megértését, a helyeket ugyanis csökkentett létszám mellett hirdetik meg,
mivel a műsor közben érkező esetleges légvédelmi támadás esetén „x” személy fér majd be az óvóhelyre.
Eszembe is jut a legenda, mely szerint amikor a II. világháború alatt a kultúra támogatását a brit parlament a hadi költségek támogatása miatt átmenetileg meg akarta szüntetni, Churchill így mondott ellent: „De akkor mégis miért harcolunk?”
Az Opera előtti téren – egyike a város fő tereinek – vaksötét, karácsonyi fények sehol. Csak a tér körül haladó autók lámpája világítja meg a város hatalmas karácsonyfáját, aminek a tetején egy elfordított keresztet, egy X-et látok. Közelebb sétálva észlelem, hogy egy szokatlan szerkezet van a fa tetején – egy közelben álló csoporttól tudom meg, hogy a köztereken felállított karácsonyfák tetején az alakzat idén egy tankcsapdát szimbolizál.
Karácsonyfa, tankcsapdával
Amikor másnap egy helyi tanárnővel és családjával beszélgetek – ők a háború első hónapjaiban nálunk laktak a kislányával –, elárulja, hogy számukra az ünnepek közül most nem is a karácsonynak van jelentősége.
Unokatestvérei közül ketten az Azovsztal vaserőművet védve tűntek el,
aztán képeket továbbít a Bahmut városánál karácsonyi vacsorájukat fogyasztó katonákról – itt zajlanak jelenleg a leghevesebb harcok.
Közülük sokan már nem élnek, mondja. „De hát kitartunk és most nekünk, ukránoknak sokkal nagyobb jelentősége van az újévnek, mint a karácsonynak. Az újév reményteli, a karácsony egyébként is problémás.” Kissé értetlenkedek ezen, ezért aztán így folytatja: „Hagyományosan az ortodox karácsonyt január 7-én ünnepeljük mi ukránok, a fehéroroszok és az oroszok, miközben a világ ortodox vallási közösségének zöme december 25-én.”
2014 óta azonban egyre többen adtak hangot annak Ukrajnában, hogy nem akarnak együtt ünnepelni az oroszokkal és a fehéroroszokkal, mára pedig egy felmérés szerint – amely másfél millió ember véleményén alapul – az emberek 58,99%-a soha többet nem akar Oroszországgal egy napon karácsonyt ünnepelni, 25,48%-a maradna januárban, 12,59%-uk - az idősebbekre tekintettel - mindkét dátumot tartaná, 2,94% pedig egyáltalán nem ünnepelne semmit.
A tanárnő úgy folytatja: „Ki merem jelenteni, hogy nekünk most sokkal fontosabb az újév. Akkor ugyanis minden ukrán állampolgár elfogyasztja az ünnepi vacsoráját, felbont egy pezsgőt és ugyanazt fogja kívánni: a háború végét! Fel vagyunk készülve vízzel, élelemmel, feltöltöttük a házi akkumulátorokat, ha megszűnne az áram. Bár a szomszédból egy nagyon komoly rakétaoffenzívával kívántak nekünk boldog ünnepeket – ez volt az, ami miatt Lvivben sem volt áram –,
erősek vagyunk, a katonáink a fronton életük árán védik a hazánkat.
Tudod miért? Mert egy szabad ország szabad emberei vagyunk, és azt akarjuk, hogy így is maradjon”.
Kampányhajrá Dombóváron, illetve Tolna vármegye 2. számú egyéni választókerületében, az esélyes jelölt a fideszes Csibi Krisztina. Bár előrehozott választást követel, ezen a voksoláson a Tisza Párt nem indul. A Mi Hazánk Dúró Dórát, a Demokratikus Koalíció Takács Lászlót indítja. Riport.
A visszatérő elnök megakadályozná az iráni atomfegyver előállítását, kiszabadítaná az izraeli túszokat és lezárná az orosz–ukrán háborút, nem úgy, ahogy azt Zelenszkijék szeretnék. És ez még nem minden...
Kampányhajrá Dombóváron, illetve Tolna vármegye 2. számú egyéni választókerületében, az esélyes jelölt a fideszes Csibi Krisztina. Bár előrehozott választást követel, ezen a voksoláson a Tisza Párt nem indul. A Mi Hazánk Dúró Dórát, a Demokratikus Koalíció Takács Lászlót indítja. Riport.
p
0
0
2
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 46 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
polnemkor
2023. január 02. 14:19
Mandi, biztos hogy egy ilyen undorítóan átlátszó hazug náci fizetett hirdetést, propagandacikket is másodközölnötök kell? Mit ad ez hozzá a magyargyűlölő ukrán nácikról való tudásunkhoz?